Hiányzik iszonyatosan hiányzik.. majd megőrülök, annyira. Az sem segít, hogy ott villog facebook chaten az elsők között a neve, hogy elérhető, és nem ír, már 4 napja nem ír. Igazából a múlt vasárnapi közös mozizás és beszélgetés és a többi, mintha egy álom lett volna. Összekulcsolt kézzel, és ráhajtottam a fejemet a vállára ő meg az én fejemre az övét. Ahogy ott ültünk a moziban azt kívántam bárcsak megállt volna az idő.. de nem állt meg, és féltem pont attól féltem, hogy megint csak estére, megint csak pár órára okoz nekem boldogságot.. és utána  megint egy hétnyi szenvedést.  Mindenki megérdemel egy második esélyt de nem  ugyanazért a hibáért….

Ott rontottam el, hogy adtam neki egy második esélyt. Mert gyenge voltam, mert naivan azt hittem, hogy most tényleg összeszedi magát, de nem, megint magyarázat nélkül hagyott, és ahogy hirtelen bejött ismét az életembe, olyan hirtelen tűnt is el.  Nem értem, ha azt mondja, hogy normális lány vagyok és szeretne jobban megismerni, és tetszem is neki stb, akkor mi a baja? Mire vár? Fél?
Annyi kérdésem lenne hozzá, de már vasárnap este is mikor hazahozott feltettem neki néhány kérdést, és amikor azt mondtam neki, hogy csak próbállak megérteni, arra azt mondta, hogy azt nem próbáljam meg, mert saját magát se érti. Hát mondom ez kurva jó…

De nem írok neki, nincs miért, most mit írjak neki. Ennyit jelentek neki, baszik rám szó szerint.  Jön a szép szavakkal, de mikor a tettekről lenne szó sehol sincs. Hát tőlem rengeteg időt kapott, ha úgy vesszük október óta húzza ezt az egészet… vagyis nem is, augusztus óta, mert akkor találkoztunk előszőr. És ennyi idő nem volt neki elég, még most se tudja mit akar, hát akkor én így kösz a semmit.  Nincs szükségem erre a bizonytalanságra, se időm se energiám már rá. Fáj igen fáj, mert ezek a be nem teljesült dolgok kínozzák az embert leginkább. Mikor nem tudod mi miért lett így, mi vana háttérben. Könnyebben tovább tudna lépni az ember, ha közölte volna velem a tényeket, de nem képtelen rá. Ahhoz túl gyerek még, túl nyuszi…egy igazi balfax.  Remélem, hogy bánja, hogy elcseszte és remélem meg fog írni, hogy elküldhessem a francba, hogy tudja meg milyen cseszett szar érzés.

De tudom,  hogy képtelen lennék rá, mert most se tudok rá haragudni, mert nem megy. Kínoz a hiánya. Talán  nemsokára már úgy ébredek, hogy nem hiányzik, és megtanulok élni ezzel az érzéssel, amit bennem hagyott. De most még fáj, nagyin fáj. Az se segít, hogy szombaton valentin nap lesz. Hurrá.

Szóval ez most nagyon nehéz. Minden nap taylor swift dalokat hallgatok, hogy emlékezzek rá, hogy te cseszted el és hogy fájdalmat okoztál.  Csak így tudom elterelni rólad a gondolataimat. Folyton keresek valamit, amivel leköthetem magamat, és megakadályozhatom, hogy újra visszaengedjelek a fejembe, és újra meglágyuljak. Nincs értelme….