the thing that terrifies me most 2015.01.06. 22:18, Hana
És tudod mi ijeszt meg leginkább engemet? Az, hogy egy nap Te csak egy történet leszel, amit elmesélek a lányomnak, amikor összegörnyedve fekszik az ágyában, magára húzott takaróval és az összetört szívével, mikor nem evett napok óta szinte semmit, mert ott vannak azok az üzenetek, amiket küldött neki, mikor aludni se volt képes, mert az a viszlát, amit Tőle kapott minden egyes alkalommal újra összetörte és a fájdalom újból és újból a csontjáig hatolt, valahányszor becsukta a szemét. És bebújok majd mellé az ágyba és az ölembe hajtja majd a fejét, és majd megpróbálom Őt kifésülni a hajából és a könnyeivel eláztatja majd a pólómat, és akkor elmesélem majd neki a fiút, akivel 16 évesen találkoztam, aki mellém ült matekórán, akibe beleszerettem 2 hét után, aki megmentett engemet, aki kibaszottul lerombolt engemet. És elmondom majd neki, hogy menyire fájt. Annyira, hogy majdnem belehaltam. Annyira, hogy anyukám nem ment munkába, és otthon maradt velem, hogy meggyőződjön róla, hogy nem veszek be túl sok nyugtatót. És aztán elmesélem neki, hogy hogyan lett egyre jobb. Hogyan maradt abba a fájdalom. Anyukám visszament munkába. Kikeltem az ágyból. De azt nem mondom el neki, hogy néha még mindig vannak Veled álmaim és másnap alig tudok lélegezni, vagy a Rólad készült képekről, amiket elrejtettem a padláson..
|