but everytime  I try to move on you’re there…

És ez a egyetlen mondat össze is foglalja ami velem zajlik mostanában. Tudtam, hogy túl csöndes volt ez a két hetem.. Ez az egész már több, mint két hónapja véget ért közöttünk, vagyis az túlzás, hogy véget ért, mert el se kezdődött igazán..és naivan azt hittem, hogy már nem fáj, hogy túl vagyok rajta, de úgy néz ki, hogy nem. Most is fel kellett kellnem, mert vele álmodtam és annyira jó volt, hogy sírni tudtam volna, mikor szembesültem vele, hogy ez nem a valóság…

Tegnap este nagy nehezen rávettem egyik barátnőmet, hogy menjünk el bulizni, erre a „srácom” lány tesója rámírt, hogy csatlakozhat-e ő is hozzánk, ebből végül az lett,  hogy a „srácom” hozta be őket. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem hatott meg, mert remegtem össze vissza. De csak kidobta a csajokat és hajtott  tovább, hát ezen kissé kiakadtam… de nem akartam elcseszni ezzel az estét…

Nem tudtam végül magam jól érezni és már bánom, hogy megkértem, hogy vigyenek haza és nem taxiztam…megsporolthattam volna  még egy szívtörért. Vajon hány darabra törhet még az ember szíve?

Valakivel akivel 2 hónapja még minden nap  beszéltetek és fogtad a kezét meg minden, most egy idegen… Ültünk 5-en a kocsiban és a barátnőm is így utána írta, hogy hallod én is éreztem, hogy milyen fagyos a levegő.. én ezt hittem meghalok. Kiszálltam a kocsiból és végem volt ismét…
Miért kínzom magamat vele? De akkor nem lájkolgassa az intás képeimet, mert így sose felejtem el. Szeretnék belelátni a fejébe, hogy vajon benne mi játszódott le tegnap este, de hát ez nem fog megtörténni. Meg akartam kérdezni a tesóját, mert nem tudott semmiről, de most mégis mit mondhattam volna neki….

Megint összekaparom magam és megint megpróbálok túl lenni ezen, és az összes idióta fiún, aki elszórakozott velem.

Nem nem haragszom rájuk, hanem iszonyatosan megbántottnak érzem magamat, és ha mégegy fiú a múltamból megkérdezi, hogy haragszom e rájuk azzal nem tudom, hogy mit fogok csinálni.
Ki szeretném törölni az összes emlékemet róla, az összeset,  és el akarom felejteni, legalábbis ezt kéne  tennem, de helyette  szeretném vele beszélni, hogy meg tudjam az igazságot, de ez nyilván nem így működik… az élet nem ilyen egyszerű, és az a nagy boldogságnak nevezhető micsoda se akar betoppani végre az életembe.

Gyere vissza, meghalok….