Bocsánat, hogy megint eltűntem egy kis időre, de rengeteg dolgom volt és mire oda jutottam volna, hogy írjak, képtelen voltam összehozni egy értelmes bejegyzést.

Mindig azt hiszem, hogy túl vagyok rajta, nem tud már kizökkenteni és magához vonzani engemet, de tévedtem ismét. Megint érzem ezt az űrt, igazából szavakba se tudom nagyon önteni. Tudom  fájdalom az élet része, és ezt is át kell élnünk, és átölelni mert ebből fejlődünk, így jutunk előrébb. Én próbálom tényleg próbálom, de iszonyat nehéz, néha úgy érzem, hogy belehalok ebbe. Mintha megszűnnék létezni, csak vagyok mint egy baba, üresen….

Megbénít a félelem, hogy ha meghitt viszonyba kerülök egy férfival, akkor elveszítem a kontrollt önmagam felett. Ez a lehetettlen nőszemély jól el van zárva bennem, de amikor néha-néha előbukkan, a férfiak rendszerint kiakadnak tőle, úgyhogy gyorsan visszahibernálódik, hogy semmit se kockáztasson - ám közben borzasztóan csalódott.

Menjünk vissza az időbe szombat estére. Tudtam, hogy ott lesz ő is, hiszen az egyik haverjának volt a szülinapja, persze én is meg voltam rá hívva. Azt mondtam magamba nem érdekel, akkor is elmegyek, már túl vagyok ezen az egészen, nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát…

Hát mikor megjött és meglátott engemet lefagyott, hát nem csodálom, aztán persze szia, meg adott két puszit, és már megint velem szembe ült le, hát mondom ez szuper.  Nagyon próbált ignorálni, ami zavart, mert én akartam őt… Aztán én ugye a többiekkel társalogtam. Természetesen egy idő után a legtöbb fiú rám szállt. Mondom  hé álljunk le most, de jó volt, mikor az egyik csávó azt mondta, hogy „te vagy a legjobb csaj”  mert Ő is ott volt és mindent hallott. Persze ezeket már  nem bírta ki és kommentált ám hozzá. Először megrúgott véletlenül, utána meg direkt és rám vigyorgott, én meg így: „ne rugdoss”  Felhúztam magam rajta rendesen.  Hajnali fél 2 felé egyre fogyatkoztunk, és akkor leült mellém, ignoráltam továbbra is. Végén elkezdte, hogy jól van akkor hozzád se szólok. Még két lány is volt ott, akikkel kiderült, hogy közel lakom hozzájuk. Mondom király  majd velük akkor hazamegyek. De, hogy nem Ő majd hazavisz, mondom nem kell köszi. Erre kiakadt, hogy múltkor bezzeg beült úgy a kocsiban is, hogy ittam… meg, hogy hazavisszük a két lányt is. Végül igent mondtam.
Aztán a két lány feltette a következő kérdést nekünk, amikor már a kocsiban ültünk: „ti amúgy együtt vagytok?”  Erre még volt képe azt mondani, hogy engem kérdezzenek… kiakadtam és nevetve közöltem, hogy nem, nem vagyunk együtt. Kitettük a lányokat, én meg így szállnék vissza a kocsiba, erre elkezdi, te is itt kiszállsz nem. Csúnyán nézte, rá, erre elröhögte magát és azt mondja: „csak vicceltem.”
Ő:  Amúgy haragszol rám?
Én: Nem, miért haragudnék.
Ő: Hát mert egész este olyan furi  voltál.
Én: Igen, ezt, hogy érted?
Ő: Hát nem tudom,  de ezt éreztem, akkor nem haragszol rám.
Én: Nem. (megint hazudtam)
Hazavitt, szállnék ki a kocsiból:
Ő: Most akkor ennyi?
Én: Igen, ennyi.
Ő: De én nem akarom, hogy elmenj.
Na és itt tudtam, hogy most kell erősnek lennem, és nemet kell mondanom, de elég nehéz úgy, ha valaki  magához húz és megcsókol és te próbálod nem megadni magadat, és nem figyelni arra, hogy mennyire jó a karjai között és hogy mennyire is imádom a parfümje illatát.  Ellöktem magamat tőle.. mondtam neki, hogy neked barátnőd van nem? Meglepődött, hogy én ezt honnét tudom, tagadta, erre mondtam neki nem szeretem, ha hülyének néznek, erre „számít az?” Mondom igen nekem számít, így nem, nem fogsz megint a kocsid hátsó ülésén megdugni. Keress erre más valakit, biztos van sok lány, aki hajlandó rá. De, hogy ő velem akarja jól érezni magát nem kell neki senki más. Ugyan már kérlek,  ismét kiszálltam, most el is indultam a kapu felé, de jött utánam kocsival, hogy várjak és, hogy beszéljük meg. Mondom nincs mit megbeszélnünk, mindent elmondtam neked. Elgyengültem és visszaültem.  Egymást kínoztunk, mert ő nagyon akart, én meg tudtam, hogy ez nem helyes ezt nem szabad, de közbe vágytam rá és ezt ő is tudta. 

Én: Nem szeretném.
Ő: Ezt a szíved mondja vagy az eszed?
Én: Az eszem.
Ő: Akkor nézz a szemembe és mond úgy.
Képtelen voltam rá, mert akkor rájön, hogy hazudok. Megint magához húzott megint megpróbált megcsókolni és meg megint szabadulni próbáltam.
3x sikerült végleg kiszállnom a kocsijából és ahogy néztem, hogy távolodik úgy éreztem, hogy belehalok. Nem érdemel meg, és neki is csak a testem és a szépségem érdekli, az nem, hogy mi van belül. Nem akarok úgy többet sexelni valakivel, hogy nem vagyunk együtt, hogy néha dugunk aztán csá. Ez nem én vagyok, megpróbáltam de én nem tudok érzelmek nélkül sexelni, ennél többre vágyok, sokkal többre.

Mondjátok meg lányok, hogy miért mindig olyanok iránt vonzódunk, akik azt hiszik megtehetnek velünk bármit.. akik csak elszórakoznak velünk egy ideig?

Böszke vagyok magamra, hogy nemet mondtam, hogy nem gyengűltem el, és ne hiszem hogy sokan mondtak már neki nemet.  Természetesen szeretném tudni, hogy most mit gondol, mert nem akarom, hogy ignoráljon ezek után, mert fogunk mi még találkozni… de azt se akarom, hogy csak erre kelljek neki. Ki akarom őt törölni a fejemből, de annyira fáj ez az egész, és folyton ő jár a fejemben. Megőrülök….