Nem tudom tényleg, hogy mit követtem el az előző életemben, hogy mindig mikor újra rendbe rakom magamat, megint jön a múltam és szétcsesz mindent. Dühös vagyok és mardos valami belülről és legszívesebben feladnám az egészet a fenébe, de nem, nem fogom. Ennél erősebb vagyok, de olyan rossz, hogy mindig csak a negatív példát tapasztalom meg. Pedig direkt nem tartottam az unokatesómékkal most szombat este, hogy nehogy megint valami hülyeséget csináljak, hanem csaptunk egy csajos estét, tequlizátunk meg pizzát sütöttünk, ami valami isteni finom lett. Belevetettük aztán magunkat az éjszakába és elmentünk a törzshelyünkre, ahol máris két srác is a múltamból ott volt. Mondom nem hiszem el.  Egyik bekaphatja a másik meg még jobban.. És ráadásul az másiknak a haverja még megkörnyékezte a barátnőmet is, de annyira szánalmas volt.. meg Ő is… Pötyögtem a telefonomon, mert nem volt hozzájuk kedvem, ő is ugyanezt tette, erre persze be kellett szólni a haverjának, hogy „ti most egymással beszélgettek?”  mondom nyilván egymással, jaj az egész borzalmas volt… itt tartanak.. hát csak gratulálni tudok..

Le is léptünk tőlük és jól akartuk magunkat érezni, úgyhogy átnéztük máshová is, ott táncoltunk meg minden, meg írta egy másik barátnőm, hogy ő is mindjárt becsatlakozik, úgyhogy nem gondoltam senkire csak élveztem az estét… de hát nem jött viberen egy üzenet, ami kiakasztott, hát de. Volt képe írni nekem két hét után. Annyira szánalmasnak tartom azt, hogy van barátnője, és megcsalta, és pont velem. És én ezt utólag magam derítettem ki. Annyira ki voltam akadva, hogy te szent ég…mit képzel… és szegény csaja is, nem tud semmit. Úristen és nem is fog. És ez neki tök normális, hogy néha félrelép, na de nem velem. Majdnem megírtam neki és a barátnőd, hogy van, de á nem érdemes több időt rá pazarolnom. Áldom az eszemet, hogy megnéztem a srácot fészen és rájöttem, hogy ácsi, van barátnőd. Úgyhogy összeállt a kép egyből, és kiborultam..Szóval ilyen emberek vannak. És akkor ezek után bízzál a másik nemben. Hát köszönöm, de én képtelen vagyok…

Teljesen megváltoztak a vágyaim a kapcsolatokról. Már nem akarok olyas valakit, aki megígéri nekem, hogy  mindig szeretni fog és sose hagy el.  Valaki olyanra van szükségem, aki megérti, hogy az élet zajlik  és néha a dolgok nem működnek. Nem kell nekem olyan, aki mézesmázas és sose haragszik meg rám. Mondja meg az igazat és rakjon helyre.  Szükségem van arra, hogy kibírjak 5 órát anélkül, hogy beszélnénk  és ne érezzem magam elveszettnek vagy fél embernek.  Nélküled is teljes vagyok, de veled még jobb akarok lenni.  Erősebb akarok lenni általad. Az akarom, hogy együtt fejlődjünk és segítsünk egymásnak. Nincs rád szükségem, de iszonyatosan akarlak tégedet.  És lehet, hogy nem fog működni, de a tény, hogy ezeket megérted, és hogy ezektől fog működni a kapcsolatunk akkor úgy érzem, hogy lenne esélyünk, nem is kevés.