break free2015.03.03. 19:58, Hana
Azt hiszed, hogy megérdemled a fájdalmat, de nem így van. Tudom milyen érzés, amikor próbálod ignorálni, és bármit megtennél, hogy ne érezd, de nem tudod. Tudom, hogy amikor belenézel a tükörbe úgy érzed, hogy minden a te hibád, hogy valamit tenned kellett volna , és hogy a dolgok, amik veled történtek azért csak is magadat okolhatod. De ez nem így van. És tudom, hogy ezt látod, amikor belenézel a tükörbe , de amit én látok az egy csodálatos ember, aki megérdemli, hogy boldog legyen. Úgy véled, hogy megérdemled, hogy ezek a dolgok belülről emésszenek, de nem. Ennél sokkal jobbat érdemelsz. Muszáj ezt látnod, nem kell a fájdalommal együtt menned. Jobbat érdemelsz sokkal jobbat, és muszáj ezt megértened.
„Ahogy gondolkodunk úgy érzünk, és ahogyan érzünk úgy rezgünk és ahogyan rezgünk úgy VONZUNK! „
Az elmúlt hetekben igen sokat fordultam Müller Péter jóskönyvéhez segítségül, hogy tovább tudjak lépni és ne adjam fel. Nagyon ijesztő volt, hogy mindig pont az jött ki amire éppen akkor szükségem volt. De akkor is magunknak hazudunk a legtöbbet éppen ezért nagyon nehéz volt elfogadnom az igazságot és, hogy bakker tényleg már megint túlságosan akartam, már megint görcsössé váltam, már megint egyszerre akartam mindent. Nem ez nem így működik. A kulcs a türelem továbbra is. Önmagunk felvállalása és a pozitív gondolkodás. Ezért is vált az idézőjelbe tett kis szösszenet a jelmondatommá. Csodák történhetnek velünk nap, mint nap, ha hagyjuk. Ha nyitottak vagyunk, ha pozitívan gondolkodunk, és kinyitjuk a szívünket. Nem megy ez egyről a kettőre, és a fájdalom se szűnik meg egyből. Viszont napról napra jobb lesz. Én is most ezzel próbálkozok:
Továbbra is vannak gyenge perceim és óráim, de amikor újra érezni kezdem a torkomban a gombócot és szorongani kezdek, akkor veszek egy mély levegőt és nem hagyom, hogy megrekedjek ezeknél a negatív érzéseknél. Ilyenkor keresek valamit, ami mosolyt csal az arcomra vagy valami jóra kezdek gondolni, vagy olyan zenékre váltok spotifyon, amik jókedvre derítenek. Nagyon fontos, hogy ne adjuk át magunknap ezeknek a rossz érzéseknek.
Hétfőn például iszonyatosan szarul voltam. Minden percben sírni tudtam volna miatta. Végén már annyira tacsra tettem magamat, hogy az egész életemet utáltam és egy nagy senkinek tartottam magamat. Aztán, ahogy kiadtam a fájdalmamat a barátaimnak és anyunak rájöttem magam és az ő segítségükkel, hogy ennek nincs semmi értelme. Tovább kell lépnem el kell őt engednem. El kell fogadnom, hogy ez még egy darabig fájni fog, de nem szabad, hogy emlékezzek a közös emlékekre, mert akkor megint magamat hozom ki hibásnak, holott nem tettem semmi rosszat. Egyszerűen nem egymásnak vagyunk teremtve.
Ma sokkal jobban voltam. Magamra fordítok annyi időt amennyit csak lehet. Odafigyelek az étkezésemre, hogy mennyi folyadékot iszok, igyekszek korábban lefeküdni, és meditálni. Fejlesztem magam minden téren, ahol csak lehet. Célokat tűzök ki és a többi. Egyre többször jövök ki kronfortzónából. A félelmeim felé megyek, és mindig rájövök, hogy ezek mennyi csodálatos dologtól és tapasztalattól fosztottam meg magamat csak azért mert féltem.
Hiszem, hogy mire május lesz teljesen megújulok és előrébb fogok tartani az életemben és önmagam elfogadásában és szeretésében. És el fog jönni az én hercegem is. Mert megérdemlem.
Love drágák, legyen szép estétek! :)
|