but everytime  I try to move on you’re there…

És ez a egyetlen mondat össze is foglalja ami velem zajlik mostanában. Tudtam, hogy túl csöndes volt ez a két hetem.. Ez az egész már több, mint két hónapja véget ért közöttünk, vagyis az túlzás, hogy véget ért, mert el se kezdődött igazán..és naivan azt hittem, hogy már nem fáj, hogy túl vagyok rajta, de úgy néz ki, hogy nem. Most is fel kellett kellnem, mert vele álmodtam és annyira jó volt, hogy sírni tudtam volna, mikor szembesültem vele, hogy ez nem a valóság…

Tegnap este nagy nehezen rávettem egyik barátnőmet, hogy menjünk el bulizni, erre a „srácom” lány tesója rámírt, hogy csatlakozhat-e ő is hozzánk, ebből végül az lett,  hogy a „srácom” hozta be őket. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem hatott meg, mert remegtem össze vissza. De csak kidobta a csajokat és hajtott  tovább, hát ezen kissé kiakadtam… de nem akartam elcseszni ezzel az estét…

Nem tudtam végül magam jól érezni és már bánom, hogy megkértem, hogy vigyenek haza és nem taxiztam…megsporolthattam volna  még egy szívtörért. Vajon hány darabra törhet még az ember szíve?

Valakivel akivel 2 hónapja még minden nap  beszéltetek és fogtad a kezét meg minden, most egy idegen… Ültünk 5-en a kocsiban és a barátnőm is így utána írta, hogy hallod én is éreztem, hogy milyen fagyos a levegő.. én ezt hittem meghalok. Kiszálltam a kocsiból és végem volt ismét…
Miért kínzom magamat vele? De akkor nem lájkolgassa az intás képeimet, mert így sose felejtem el. Szeretnék belelátni a fejébe, hogy vajon benne mi játszódott le tegnap este, de hát ez nem fog megtörténni. Meg akartam kérdezni a tesóját, mert nem tudott semmiről, de most mégis mit mondhattam volna neki….

Megint összekaparom magam és megint megpróbálok túl lenni ezen, és az összes idióta fiún, aki elszórakozott velem.

Nem nem haragszom rájuk, hanem iszonyatosan megbántottnak érzem magamat, és ha mégegy fiú a múltamból megkérdezi, hogy haragszom e rájuk azzal nem tudom, hogy mit fogok csinálni.
Ki szeretném törölni az összes emlékemet róla, az összeset,  és el akarom felejteni, legalábbis ezt kéne  tennem, de helyette  szeretném vele beszélni, hogy meg tudjam az igazságot, de ez nyilván nem így működik… az élet nem ilyen egyszerű, és az a nagy boldogságnak nevezhető micsoda se akar betoppani végre az életembe.

Gyere vissza, meghalok….

Bocsánat, hogy megint eltűntem egy kis időre, de rengeteg dolgom volt és mire oda jutottam volna, hogy írjak, képtelen voltam összehozni egy értelmes bejegyzést.

Mindig azt hiszem, hogy túl vagyok rajta, nem tud már kizökkenteni és magához vonzani engemet, de tévedtem ismét. Megint érzem ezt az űrt, igazából szavakba se tudom nagyon önteni. Tudom  fájdalom az élet része, és ezt is át kell élnünk, és átölelni mert ebből fejlődünk, így jutunk előrébb. Én próbálom tényleg próbálom, de iszonyat nehéz, néha úgy érzem, hogy belehalok ebbe. Mintha megszűnnék létezni, csak vagyok mint egy baba, üresen….

Megbénít a félelem, hogy ha meghitt viszonyba kerülök egy férfival, akkor elveszítem a kontrollt önmagam felett. Ez a lehetettlen nőszemély jól el van zárva bennem, de amikor néha-néha előbukkan, a férfiak rendszerint kiakadnak tőle, úgyhogy gyorsan visszahibernálódik, hogy semmit se kockáztasson - ám közben borzasztóan csalódott.

Menjünk vissza az időbe szombat estére. Tudtam, hogy ott lesz ő is, hiszen az egyik haverjának volt a szülinapja, persze én is meg voltam rá hívva. Azt mondtam magamba nem érdekel, akkor is elmegyek, már túl vagyok ezen az egészen, nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát…

Hát mikor megjött és meglátott engemet lefagyott, hát nem csodálom, aztán persze szia, meg adott két puszit, és már megint velem szembe ült le, hát mondom ez szuper.  Nagyon próbált ignorálni, ami zavart, mert én akartam őt… Aztán én ugye a többiekkel társalogtam. Természetesen egy idő után a legtöbb fiú rám szállt. Mondom  hé álljunk le most, de jó volt, mikor az egyik csávó azt mondta, hogy „te vagy a legjobb csaj”  mert Ő is ott volt és mindent hallott. Persze ezeket már  nem bírta ki és kommentált ám hozzá. Először megrúgott véletlenül, utána meg direkt és rám vigyorgott, én meg így: „ne rugdoss”  Felhúztam magam rajta rendesen.  Hajnali fél 2 felé egyre fogyatkoztunk, és akkor leült mellém, ignoráltam továbbra is. Végén elkezdte, hogy jól van akkor hozzád se szólok. Még két lány is volt ott, akikkel kiderült, hogy közel lakom hozzájuk. Mondom király  majd velük akkor hazamegyek. De, hogy nem Ő majd hazavisz, mondom nem kell köszi. Erre kiakadt, hogy múltkor bezzeg beült úgy a kocsiban is, hogy ittam… meg, hogy hazavisszük a két lányt is. Végül igent mondtam.
Aztán a két lány feltette a következő kérdést nekünk, amikor már a kocsiban ültünk: „ti amúgy együtt vagytok?”  Erre még volt képe azt mondani, hogy engem kérdezzenek… kiakadtam és nevetve közöltem, hogy nem, nem vagyunk együtt. Kitettük a lányokat, én meg így szállnék vissza a kocsiba, erre elkezdi, te is itt kiszállsz nem. Csúnyán nézte, rá, erre elröhögte magát és azt mondja: „csak vicceltem.”
Ő:  Amúgy haragszol rám?
Én: Nem, miért haragudnék.
Ő: Hát mert egész este olyan furi  voltál.
Én: Igen, ezt, hogy érted?
Ő: Hát nem tudom,  de ezt éreztem, akkor nem haragszol rám.
Én: Nem. (megint hazudtam)
Hazavitt, szállnék ki a kocsiból:
Ő: Most akkor ennyi?
Én: Igen, ennyi.
Ő: De én nem akarom, hogy elmenj.
Na és itt tudtam, hogy most kell erősnek lennem, és nemet kell mondanom, de elég nehéz úgy, ha valaki  magához húz és megcsókol és te próbálod nem megadni magadat, és nem figyelni arra, hogy mennyire jó a karjai között és hogy mennyire is imádom a parfümje illatát.  Ellöktem magamat tőle.. mondtam neki, hogy neked barátnőd van nem? Meglepődött, hogy én ezt honnét tudom, tagadta, erre mondtam neki nem szeretem, ha hülyének néznek, erre „számít az?” Mondom igen nekem számít, így nem, nem fogsz megint a kocsid hátsó ülésén megdugni. Keress erre más valakit, biztos van sok lány, aki hajlandó rá. De, hogy ő velem akarja jól érezni magát nem kell neki senki más. Ugyan már kérlek,  ismét kiszálltam, most el is indultam a kapu felé, de jött utánam kocsival, hogy várjak és, hogy beszéljük meg. Mondom nincs mit megbeszélnünk, mindent elmondtam neked. Elgyengültem és visszaültem.  Egymást kínoztunk, mert ő nagyon akart, én meg tudtam, hogy ez nem helyes ezt nem szabad, de közbe vágytam rá és ezt ő is tudta. 

Én: Nem szeretném.
Ő: Ezt a szíved mondja vagy az eszed?
Én: Az eszem.
Ő: Akkor nézz a szemembe és mond úgy.
Képtelen voltam rá, mert akkor rájön, hogy hazudok. Megint magához húzott megint megpróbált megcsókolni és meg megint szabadulni próbáltam.
3x sikerült végleg kiszállnom a kocsijából és ahogy néztem, hogy távolodik úgy éreztem, hogy belehalok. Nem érdemel meg, és neki is csak a testem és a szépségem érdekli, az nem, hogy mi van belül. Nem akarok úgy többet sexelni valakivel, hogy nem vagyunk együtt, hogy néha dugunk aztán csá. Ez nem én vagyok, megpróbáltam de én nem tudok érzelmek nélkül sexelni, ennél többre vágyok, sokkal többre.

Mondjátok meg lányok, hogy miért mindig olyanok iránt vonzódunk, akik azt hiszik megtehetnek velünk bármit.. akik csak elszórakoznak velünk egy ideig?

Böszke vagyok magamra, hogy nemet mondtam, hogy nem gyengűltem el, és ne hiszem hogy sokan mondtak már neki nemet.  Természetesen szeretném tudni, hogy most mit gondol, mert nem akarom, hogy ignoráljon ezek után, mert fogunk mi még találkozni… de azt se akarom, hogy csak erre kelljek neki. Ki akarom őt törölni a fejemből, de annyira fáj ez az egész, és folyton ő jár a fejemben. Megőrülök….

Annyira könnyű azt érezni, hogy nem törődnek veled, amikor az emberek nem képesek úgy kommunikálni és kapcsolódni hozzád, ahogy neked szükséged van rá.  És annyira nehéz nem magunkra venni a csendet, hogy ez a mi értékünket tükrözi.  De az igazság az, hogy az ahogy más emberek működnek, az nem rólad szól. A legtöbben annyira el vannak foglalva a saját felelősségeikkel, küzdelmeikkel és bizonytalanságukkal, hogy az, hogy megkérdezzenek valaki mást, hogy hogyan vannak, eszükbe se jut.  Ettől alapvetően nem rosszak és nemtörődömök – csak elfoglaltak és magukra összpontosítanak és ez oké így. Ez nem bizonyíték arra, hogy a te részedről le elbuktál.  Ettől nem leszel szeretetlen vagy láthatatlan.  Ez csupán azt jelenti, hogy ezek az emberek nem igen jók abban, hogy magukon kívül mást is észrevegyenek.  De az, hogy te képes vagy rá annak ellenére, hogy ezt a sötétséget érzed  neked meg van az a képességed, hogy megoszt a szeretetedet, és másokkal együtt ragyogj – ez egy erősség.  A feladatod nem az, hogy megváltoztasd magadat, hanem, hogy megtaláld azokat az embereket, akik megadják neked azt, amire szükséged van. Mert annak ellenére, amit érzel, te nem vagy túl sok, nem vagy túl érzékeny. Megfontolt vagy és empatikus. Együttérző és kedves. És ELÉG vagy, úgy is ha figyelmet ad neked valaki és úgy is ha nem.

Nem tudom tényleg, hogy mit követtem el az előző életemben, hogy mindig mikor újra rendbe rakom magamat, megint jön a múltam és szétcsesz mindent. Dühös vagyok és mardos valami belülről és legszívesebben feladnám az egészet a fenébe, de nem, nem fogom. Ennél erősebb vagyok, de olyan rossz, hogy mindig csak a negatív példát tapasztalom meg. Pedig direkt nem tartottam az unokatesómékkal most szombat este, hogy nehogy megint valami hülyeséget csináljak, hanem csaptunk egy csajos estét, tequlizátunk meg pizzát sütöttünk, ami valami isteni finom lett. Belevetettük aztán magunkat az éjszakába és elmentünk a törzshelyünkre, ahol máris két srác is a múltamból ott volt. Mondom nem hiszem el.  Egyik bekaphatja a másik meg még jobban.. És ráadásul az másiknak a haverja még megkörnyékezte a barátnőmet is, de annyira szánalmas volt.. meg Ő is… Pötyögtem a telefonomon, mert nem volt hozzájuk kedvem, ő is ugyanezt tette, erre persze be kellett szólni a haverjának, hogy „ti most egymással beszélgettek?”  mondom nyilván egymással, jaj az egész borzalmas volt… itt tartanak.. hát csak gratulálni tudok..

Le is léptünk tőlük és jól akartuk magunkat érezni, úgyhogy átnéztük máshová is, ott táncoltunk meg minden, meg írta egy másik barátnőm, hogy ő is mindjárt becsatlakozik, úgyhogy nem gondoltam senkire csak élveztem az estét… de hát nem jött viberen egy üzenet, ami kiakasztott, hát de. Volt képe írni nekem két hét után. Annyira szánalmasnak tartom azt, hogy van barátnője, és megcsalta, és pont velem. És én ezt utólag magam derítettem ki. Annyira ki voltam akadva, hogy te szent ég…mit képzel… és szegény csaja is, nem tud semmit. Úristen és nem is fog. És ez neki tök normális, hogy néha félrelép, na de nem velem. Majdnem megírtam neki és a barátnőd, hogy van, de á nem érdemes több időt rá pazarolnom. Áldom az eszemet, hogy megnéztem a srácot fészen és rájöttem, hogy ácsi, van barátnőd. Úgyhogy összeállt a kép egyből, és kiborultam..Szóval ilyen emberek vannak. És akkor ezek után bízzál a másik nemben. Hát köszönöm, de én képtelen vagyok…

Teljesen megváltoztak a vágyaim a kapcsolatokról. Már nem akarok olyas valakit, aki megígéri nekem, hogy  mindig szeretni fog és sose hagy el.  Valaki olyanra van szükségem, aki megérti, hogy az élet zajlik  és néha a dolgok nem működnek. Nem kell nekem olyan, aki mézesmázas és sose haragszik meg rám. Mondja meg az igazat és rakjon helyre.  Szükségem van arra, hogy kibírjak 5 órát anélkül, hogy beszélnénk  és ne érezzem magam elveszettnek vagy fél embernek.  Nélküled is teljes vagyok, de veled még jobb akarok lenni.  Erősebb akarok lenni általad. Az akarom, hogy együtt fejlődjünk és segítsünk egymásnak. Nincs rád szükségem, de iszonyatosan akarlak tégedet.  És lehet, hogy nem fog működni, de a tény, hogy ezeket megérted, és hogy ezektől fog működni a kapcsolatunk akkor úgy érzem, hogy lenne esélyünk, nem is kevés.

Annyira nehéz szeretni és nem megutálni magadat bizonyos dolgok miatt. Annyiszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért mindig azokat a fiúkat vonzom be az életembe, akik csak játszanak velem. Még mindig nem szeretem magam eléggé, vagy ennyire könnyűnek tűnök a szemükben vagy mi a szar?

Természetesen ezek után csak még nagyobb káosz lesz a fejemben. És miért hagyom mindig magamat?  Az a szomorú igazság, hogy azért, mert már annyira hiányzik a szerelem az életemből, hogy beérem már bármivel, ami egy kicsit is hasonít rá, és itt rontom el mindig.
Persze sokmindenkinek tetszem, de ezeknek a többsége csal villogni akar velem, mások csak megdugni, és vannak, akik pedig túl gyávák, hogy lépjenek és inkább beérik a könnyebben kapható lányokkal, akik hagyják, hogy azt tegyenek velük, amit csak akarnak.

Nem mondom, hogy én is a jókislány kategória vagyok, mert nem. Nekem is voltak, vannak, és sajnos lesznek még gyenge pillanataim, amikor is a testi vágyok és a vonzalom felülkerekedik a józan ész határain és azon kapom magamat, hogy smárlok vagy sexelek egy olyan sráccal, akiről alig tudok valamit. Igen voltak ilyenek ls először igazából kiakadtam magamra, hogy ez nem én vagyok, mit csinálok, de mégis. Mert vonzott ez is, de rájöttem, hogy én ennél többre vágyok, nekem érzelmek is kellenek, lelki kapocs meg a többi. Türelem mondogattam magamnak eljön majd a megfelelő srác, aki keresni fog, aki tényleg akar tégedet, tényleg törődik veled. Aki sose fog kétségek között hagyni és nem lesz ebben semmiféle görcsösség, mert minden jön magától. Ő tudni fogja, hogy egy kincs vagy és, hogy egy piszok nagy mázlista, hogy az övé vagy.
Csak az a baj, hogy nem tudok már nekik hinni, nem megy. Félek, iszonyatosan félek, sőt rettegek…