no good for you2015.02.23. 18:19, Hana
Ülök az egyre sötétedő szobámban a fotelomban és nézek kifelé az ablakomon és sírni szeretnék, mert össze van szorulva a szívem, de nem tudok , nem megy. Miért ilyen nehéz elfogadni a dolgokat? Miért harcolunk a z ellen ami elkerülhetetlen? Mert azt hisszük, hogy a dolgok jobbra fordulnak? Vagy a remény? A remény, hogy ha a dolgok másképp lettek volna akkor most másak lennénk. Jobbak, erősebbek, teljesek.
De jelenben kell élnünk. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni. Még annyi dolgom van saját magammal. Iszonyat nehéz összerakni magadat. Annyira hamar meg tudunk szeretni másokat, pedig alig ismerjük őket, akkor magunkat miért olyan nehéz szeretnünk?
Pedig innét kell kezdenünk. Szeretni magunkat. Magabiztosnak lenni, szarni mások véleményére. Mert azok az emberek, akiknek benne kell lennie az életünkben azok benne is lesznek, és minden tökéletlenségeddel együtt fognak szeretni.
Csak tenni a dolgunkat, és ráhagyni Istenre, a sorsa mindent. Keresni valamit és afelé menni. A jelenre koncentrálni. Nem azon aggódni, hogy ha ezt mondom, vagy ezt teszem most minden másképp lenne. Ne bizonytalanodj el és ne kezd mindenért magadat hibáztatni. Önmagad voltál, akkor ennyire voltál képes. Nehéz nagyon nehéz felvállalni önmagunkat. Én is most tanulom. Hogy kiálljak magamért, és mindig kimondjam amit akarok, ne folytsam magamba és utólag bánkódjak, hogy a fenébe is ezt meg kellett volna mondanom. És, hogy miért is kérnék bocsánatot azért, mert olyan vagyok, amilyen? Akinek nem tetszik nem tetszik, nem érdekel.
Szörnyűek ezek a hangulatingadozásaim, egyik percben jól vagyok, másik percben meg majd meghalok…
És nem nyugtat meg, hogy az idő majd segít és mindent megold…mert már több mint két hete volt és még most is cseszettül fáj….
Remélem veletek minden okés, és jól telt a hétfői napotok!
Love drágák!!
the problem is..2015.02.19. 20:11, Hana
Tudjátok rájöttem, hogy mi a baj. Túl hamar kezdek kötődni valakihez. És ezek után bármit megteszek , hogy kielégítsem és boldoggá tegyem őket. Sosem arról szólt semmi, hogy én mit akarok, hanem mindig, hogy ők mit. Túl sok esélyt adtam neki, és igazból a legtöbb meg se érdemelte ezt. Csak kihasználják ezt és én válok baleké. De még ezt is elviselem, mert legalább részese az életemnek és ez az amit mindig is szerettem volna. És még ha át is csesznek, még mindig ott leszek nekik. Mert én ilyen vagyok. Ha egyszer kötődni kezdek valakihez és megfogják a szívemet, akkor ott is maradnak benne. És ezért olyan nehéz elengednem őt….
I'm getting better2015.02.18. 19:39, Hana
Úgy érzem egyre múlik ez a szorongó érzet. Tudok újra normálisan levegőt venni. Nem azon agyalni, hogy mit fog mondani vagy, hogy mikor is fog ignorálni engemet. Mert már nem érdekel. Eljön majd a nap, amikor azt kívánja majd ismét, hogy bárcsak ne cseszte volna el. És, ha így kell majd lennie, akkor részemről oké. Mert arra már tényleg oké leszek. Rájöttem, hogy nem a fiúk törnek össze bennünket, csak mi dönthetjük el. Szóval történjék bármi, jól leszek, már így is megkapom az élettől mindig azt amire szükségem van.
UI.: Bár ezer éve nem olvastam Oravecz Nórás cikkeket, de ma a barátnőm elküldte egy írását és igen betalált, belinkelem nektek is, mert nekem sokat segített. Igen hasonlóan vélekedtem erről az egészről, de jó volt ezt átolvasni és sokban segített nekem! Remélem nektek is fog, persze csak annak aki éppen hasonló szituációban van.Bár szerintem ilyenben már mindannyiunknak legalább egyszer része volt.
LINK
friends are what matters most2015.02.15. 21:12, Hana
Ne fecséreled arra az idődet, hogy fiúk miatt aggódsz. Ők jönnek és mennek. Ne pazarold az idődet, hogy olyanokkal foglalkozol, akik nem kedvelnek tégedet. Ott a lehetőség, hogy te se kedveld őket. Ne aggódj azon, hogy beszélnek e rólad mások. Te hatottál az ő életükre, nem ők a tiédre. Inkább a barátaiddal oszd meg az idődet. Élj a pillanatnak, nevess gyakran, légy gyerekes, csinálj bármit, akármit. Ha ez olyas valami, amit reggelre megbánsz, akkor aludj soká és mikor felébredsz nevess rajta a barátaiddal. Ők akik a legjobban számítanak. Ha vannak barátaid, akkor mindened megvan.
kill me heal me2015.02.12. 23:01, Hana
Az emberek nem maradnak örökké az életedben. Talán Ő csak belépett, szeretted, tanultál tőle, és már nincs mit neked tanítania. Talán az időd vele lejárt. Talán tényleg itt az ideje, hogy elengedd . Ha még kell neki valamit tanítania neked, akkor úgyis visszajön. Amikor úgy érzed, hogy beszélni szeretnél vele, keress mindig egy új szót, amire leírja Őt, hogy milyen egy igazi seggfej volt.
|